Vajon el lehet-e feledtetni az emberrel minden rosszat? Úgy értem annyira, hogy ne motoszkáljon egyik zugban sem... ? Sokszor öntünk ugyan tiszta vizet a pohárba és utána sokszor tiszta lappal kezdünk, de a nagy tisztaságban mégis minden sarokban tömény mocsok lapul. Ki lehet takarítani annyira, hogy nyoma se maradjon? Hogy a szőnyeg alá söpört ez és az is kikerüljön végre a szeméttelepre... Lehet a szó nomád értelmében Elkezdeni? Mindent az elejétől, a sértődöttséget, fájdalmat és ősbántalmakat elűzve?

Bár kérdések sora ez, és nem tudom a választ, mégis azt érzem, hogy nem. Arról meg nem beszélve, hogy a polc úgyis újraporosodik, hiába próbáljuk megtartani szépnek.