nagyjából olyan érzés mint mikor az ember élvezi az éhezést

nem azért mert akkor sovány lesz csak úgy

maradjunk annyiban hogy éhezem az éhezés gondolatát és azért így mert a bűvös szavakat inkább le sem írom az nem én vagyok

nem is tudok mit kezdeni a helyzettel

pedig nem újkeletű

mindig éheztem az éhezést csak kicsit normálisabb volt addig amíg konkrétan nem éheztem

de így hogy már végre éhezhetek szörnyű érzés mégis ezt éhezni

nem az igazi

mintha elcukrozott kalács lennék és mégis mind jobban és jobban vágynám azt az átkozott cukrot

talán csak azért mert az előző kalácsot láttam cukrosan és úgy ítéltem meg a helyzetét hogy jobb mint az enyém

itt-ott mindig akad fahéj is persze

de ő több cukrot kapott

én is akarom

de nekem nem lehet, már így is szétcukroztak

ahhoz képest meg pláne hogy eddig csupasz voltam

 

 

szeretnék felöltözni.