Magvasan, Tőlem

Ha mindenkinek hiszel, elveszted az embert, akit Magadnak gondolsz.

Címkefelhő

ingyen webstatisztika

Puszit a pofonra!

There is a pleasure in the pathless woods;
There is a rapture on the lonely shore;
There is society, where none intrudes,
By the deep sea, and music in its roar;
I love not man the less, but Nature more...

- Lord Byron


Már attól féltem, elfelejtem.



Monsieur, süss velem weboldalast!

Deszpel, emlékszel még, mikor azt írtad, egyszer eljön a társam és akkor nagyon fognak hiányozni az írásaim?
Kommentolvasást tartottam, és ez most nagyon feldob. (Azóta meglett a társ, de a jó írónak (ezt is hogy értem...?!)  mindig fáj valami, ha más nem, akkor az, hogy miért nem lehetek kentahölgy*.)

Hosszú ideje először ma megint Nőnek érzem magam. Elég lepukkant voltam a kórházban, se hajmosás, fürdés is anyai kéz által, szemüveg stb. De ma kinéztem az ablakon. Rügyeznek a fák, tavaszillat van, virágokat látok, a szobanövények is pompásak és megjött a kedvem. Körmöt fogok festeni. Vörösre. És megcsinálom a hajam. (Najó, azt talán mégsem, szeretem ha kócos) Kisminkelem magam, rövidszoknyába bújok és nem érdekel, ha irtó hülyén néz ki a gumiharisnyával. Felveszem a legszebb melltartóm, a legkirályabb pólóm és magassarkúban fogok tipegni. Itthon. Nincs miért ezt csinálnom. Egy ideig még nincs kinek szépnek lenni. Csak úgy. Fülbevalót is választanom kell. Vagy a köves páva lesz, vagy a szárny. És majd jól megmutatom magamnak, hogy basszus, még mindig tudok én lenni a legszexibb csaj ebben a lakásban. (rohadt komikus)
Közben meg Alaszka jut eszembe. Nagyon megbántott. Azt mondta, sosem megyek el, csak mondom. Mert innen, a kényelemből könnyebb. Először azt hittem, azért fáj, mert igaz. De nem. Az bánt, hogy nem látja. Én látom. Én látom a szőrös lábút, akit nem érdekel, hogy izzadt-e vagy sem, aki képes és szeret a természettel együttműködni. Gumicsizma, nagykabát, széles mosoly és gyönyörű tájak. És pont Ő nem akarja elfogadni, megérteni. Fél. Attól, hogy elhagyom. Én pedig attól félek, hogy sosem leszek képes elhagyni embereket. Ezek a mindenféle események rádöbbentettek, hogy baromi rég nem foglalkoztam igazán azzal, hogy ki vagyok. Nade most!
Egy csikó. Elég hülye, elég határozatlan. De betörhetetlen. (Persze ez most kicsit menőnek hangzik, nem tagadom, jó érzés úgy érezni, hogy én aztán soha nem leszek senkié, mert egy szabad idióta vagyok)
Aztán lehet, hogy csak a nikotinhiány beszél belőlem. Vagy az, hogy az ezeréves bejegyzéseim megírásakor még igaz is volt. Nem tudom.

Mindenesetre jó így. Félig komolyan.


* a kentaÚros poénom az egyetlen vagyonom, kérlek értsétek meg

 

Majdnem meghaltam.

De mégsem! Igen, a cím most tényleg csak és kizárólag a bejegyzéshez kapcsolódik, kivételesen. Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökön a sürgősségire robogott velem a mentő a háziorvostól. Igazából köhögés miatt mentem el, kértem volna a fránya antibiotikumot a két hete tartó krákogásra, ehelyett a doktornő, aki a saját orvosom helyett fogadott, közölte velem, hogy trombózisom van és erős a gyanú az embolizációra. (Vérrög a lábban és tüdőben) Oooooké. Ne mozduljak. MI? Reggel még a futáson hezitáltam és gyalog akartam menni az orvoshoz is... Hát, akkor már nem élnék. Szóval sürgősségi, bőgés, trombózis van, még erőteljesebb bőgés, cété, kétoldali lovagló tüdőembólia, zokogás, mert bent kell maradni, intenzív, "minden, mire vágytál, egy világító ágytál", kiszolgáltatottság, vérvétel végtelen számú küblivel és nagy megdöbbenések: embóliára való hajlammal a nőgyógyász felírta a fogamzásgátlót. Ja.
A gyógyszer havi 20 rugó, gumiharisnya 3 hónapig, további defektek keresése a véralvadási faktorokban. Kössz, jól vagyok.

Nemrég értem haza, szédülök, hányingerem van és várom, hogy május egytől dolgozhassak, mert pár havi gyógyszerem árát szeretném magam állni...

Amúgy jóval furfangosabb ennél a sztori, mert februárban elvileg már hasonló volt velem a helyzet, akkor is fájt a lábam, csak visszérre lett fogva...

Hát, ami késik, nem múlik.

18+

Manapság mindent annyira szabad.
De vajon mit kapok én azért ha a nyelvem elszalad
és szabadnak kiáltja ki magát
és nyíltan, de komolyan elmondja minden búját-baját
Például azt, hogy sok a paraszt
nem köszön, nem válaszol, mindent elhalaszt
belém vagy beléd köt,
bekapat, megszopat, leköpköd
és ettől ő a menő, a baró és nem a barom
mindenki pusmogja"hogy én hogy pofánbaszom!"
de marad minden a régi
szedi a lábát a gyerek, a néni
nehogy bajuk essen, hát félnek
az ilyennek a szülei minek kefélnek?!
Lettek volna buzik
az most úgyis divat
legyen leszbi lányod, legyen buzi fiad
aztán csinálják együtt, szivárvány szinekben
nyilvánosság nélkül úgysincs poén ebben...
a négyfal közt csak homo, nem elég szexuális
hadd lássa minden hetero, minden NORMÁLIS
hogy neked fiam fasz kell, neked lányom pina
Fogom a fejemet, most kéne egy pia
én olyan szívesen leinnám a mocskom
mert képtelen vagyok és nem is akarok
dicsérni egy ilyen undorító,
szarban tapicskoló mocskos világot
ahol a szocialista "értékek"
liberális agyvelővel nyernek mégfaszább értelmet
és kössz
de nem akarok felmenni a viszony.hu-ra,
és jobb, ha minden nőt elfed a ruha
és egyébként csesszem meg én is
bennem is itt buzog ez a megmondófétis
hát most kiírtam magamból, visszajött a nyelvem
nem a seggnyalásból, azt nem tud a szentem
ha meg amúgy tetszett
nyomj szemmel egy retry-t
Már én is érzem végre
Mi a slam poetry