Puhányak lettünk.
Ezek az évek már erről szólnak.
Hol van már a mámor vagy a lábatlan séták...
Ezek az évek már nem arról szólnak.
Akkor miről?
Fel kell készülni a nyugalomra.
Sírt ássak?
Nem, még nem arra. Ez a középmezőnyhöz vezető út. 
Öregszem.
Mindenki öregszik.
Kihasználatlan vagyok.
Kihasználtnak lenni rosszabb.
Nem úgy értem, Te is tudod.
Mit szeretnél még?
Fogalmam sincs.

Ahogy így beszélgettek, mindkettejük üres szemekkel bámult ki az ablakon. Az asztalon vizes poharak, egy tál gyümölcs és néhány szórólap feküdt. Már rég nem azok, akik valaha voltak. Nem az ő hibájuk, az idő fabrikálta az idegen vonásokat. Lassú szívverések, lomha pislogás és valahogy mindketten tudták, hogy meg kell tanulniuk azt szeretni, ami most nekik

Azért, lehetne kellemesebb érzés is.
Biztosan lehetne.