Kényszerítő képző

Kibelezem magam.
Apró mozdulatokkal vájom a húst
Lassan feljebb csúszik a késem
A szívem sem koszorús
Csak rángatózva pumpál
Mint egy haldokló állat
Kialszik a fényem
Egy alvajáró vagyok
Aki soha sincs ébren
Mert amint a szemem kinyílna
Dühöngő hang szólal sikítva
Ez nem Én vagyok.
Hanem Te.