Hosszú idő óta először ragadok klaviatúrát a kezembe. Vártam, vagy tán még várok is. Lenn állok a metró aluljárójában és már-már látni vélem a fényt, szinte hallom is a vonatot, romantikus vágyakozás önt el, aztán hátrafordulok: ez a másik irányba tart, megint. Az, hogy újra rendszeresen írjak, lehetetlen. Túlságosan leköt, hogy rosszul érezzem magam. Ez persze a vicc helye volt, nem érzem rosszul magam (annyira). Szóval lassan eltelt egy évszak... Hazudnék, ha azt mondanám, nem égek karácsonyi lázban, de valahogy az idei megint teljesen más lesz. Már tavaly sem volt idilli, bár tulajdonképpen előtte sem, soha. Mindenesetre egy-két dolog mindenképp hiányozni fog. Mondjuk anyám káromkodása, vagy a bátyámé, vagy az, hogy hajkurásszam a macskát a fa alatt, szarral a seggén. A piszlicsáré kis lyuk is, igen, még az is. A vasalt csipke illata, amivel irtó sokat (ez élőben k betűs sokaság lenne) güriztem. Az indián népdalok hallgatása még mindig-minduntalan kazettáról, mert a remekbeszabott hifi CD-lejátszója elromlott. Lényegében jobb is volt így, ezek a népdalok csak kazettán vannak/voltak meg. Hiányozni fog az egyértelmű jelen idő is, mellesleg. Hogy nem kell minden mögé egy talán már múlt időt biggyesztenem. Vagy a Bukás családi légkörben való megnézése. Ahogy Barna Éva táncol a katonáknak a zongorán. A meghittség. Pontosabban már így emlékszem. Akkor és ott ez leginkább pokolian rossz volt, de az ember mindent azután értékel, amikor már nincs. Jó volt szenteste a rumli egy részét a fa alá bepakolni. Vagy kakaót főzni a testvéreimnek, pedig akkor rabszolgasorsúnak éreztem magam. Jó volt látni, hogy anyám, a mindig rohanó, leül, hogy együtt nevessünk a Reszkessetek betörőkön, aztán öt perc múlva már horkol, a bátyáim pedig próbálják felébreszteni. Valahol még az is jó volt, hogy mindig mi ketten, a nők maradtunk minden feladatra, így pontosan tudom, hogyan kell ezt megcsinálni. Nem annyi emberre, közel sem, de legalább az ünnepet nem veheti el tőlem semmi... és senki.

 

ui.: Ez most legalább olyan jól esett, mint egy jó... Talán mégsem vonom ki magam a forgalomból, csak a tollam a vénából. Ágyőséget.

uui.: Vajon hiányoztam?

uuui.: