Magvasan, Tőlem

Ha mindenkinek hiszel, elveszted az embert, akit Magadnak gondolsz.

Címkefelhő

ingyen webstatisztika

mexican pills

Puhányak lettünk.
Ezek az évek már erről szólnak.
Hol van már a mámor vagy a lábatlan séták...
Ezek az évek már nem arról szólnak.
Akkor miről?
Fel kell készülni a nyugalomra.
Sírt ássak?
Nem, még nem arra. Ez a középmezőnyhöz vezető út. 
Öregszem.
Mindenki öregszik.
Kihasználatlan vagyok.
Kihasználtnak lenni rosszabb.
Nem úgy értem, Te is tudod.
Mit szeretnél még?
Fogalmam sincs.

Ahogy így beszélgettek, mindkettejük üres szemekkel bámult ki az ablakon. Az asztalon vizes poharak, egy tál gyümölcs és néhány szórólap feküdt. Már rég nem azok, akik valaha voltak. Nem az ő hibájuk, az idő fabrikálta az idegen vonásokat. Lassú szívverések, lomha pislogás és valahogy mindketten tudták, hogy meg kell tanulniuk azt szeretni, ami most nekik

Azért, lehetne kellemesebb érzés is.
Biztosan lehetne.

 

Tépéstűrő alomvilág

Mióta megint visszatértem a fejembe, hogy megbeszéljem a világ egetrengetően fontos dolgait magammal, rájöttem, hogy nagyon hiányoztam. Valakinek végre meg kellett kérdeznie tőlem, hogy merre tartok. Nos, én már nem is tudom. Minden ember iránytalálásra törekszik, ez tény, de egyesek könnyebben veszik az akadályt, mint mások. Talán azért, mert amíg egyes teszi a dolgát, másik folyton meg-megáll mérlegelni a döntéseit. És ezeken túl pedig ott kullognak a magamfajták, akik inkább gondolkodnak, mint haladnak. Mert amibe bele lehet kötni vagy gondolni, abba bele akarunk kötni vagy gondolni. Ékes példázat ez az írás is. Ahelyett, hogy bármi hasznosat csinálnék, leálltam leírni az agymenéseimet. Tulajdonképpen miért? Mert már kevésbé érzem a céltalanságot, inkább csak azt, hogy nem tudom mivégre vagyok ott, ahol, hovatovább, hol leszek, ha ezt befejeztem.

Az élet megint egy üres zacskó, amibe ha túl sokat pakolsz, végül kiszakad, és jöhet újra a beszerzés. A sokadik után persze evidens, hogy zacskót kéne váltani, de... Nem lehet.