Zajok

Megjöttem.
A kapu rozsdás rácsai közt pókháló feszül a térbe. 
Szénfeketén nyúlik el árnyékom 
mögöttem.
Mereven fáj a belépés. 
Ismerős arcod bukkan fel a poros udvar tövében. 
Emlékedbe fullad
rögös légzésem.
Rég láttál, mondod. 
Szerintem még sosem találkoztunk azelőtt. 
Valahol elbicsaklott a 
hangod.
Állítólag jó helyen vagyok. 
Sajnálattal veregeted vállam, idegen kezeddel. 
Ebben a kemény télben 
minden érzésem elfagyott.
Itt fogok meghalni. 
Így, ahogy reggel ideérkeztem, fesletten, némán. 
Talán ezért jöttem, 
nem kellett unszolni.