Ha lenne a világomban egy gomb, amit ha megnyomok, hirtelen egy embertelen világban találnám magam, sőt talán instant többé nem is lennék, ma legalább negyvenszer nyomtam volna meg, idegesen, félve (persze nem a következményektől) és bizonytalanul (jelenlegi helyzetemre nézve). Most mégis itt kalimpálok, ahelyett, hogy nedves orrú állatokat simogatnék egy sztyeppén vagy az elomló hegyek tarka rücskei közt.

Taszító a szemetelés, a köpködés, a beszólás, a verés, a rugdosás és csapkodás, a hazudozás és esztelen ígérgetés, ami a komfort-zónámon kívül mindenhol ott van. A komfort-zónámban csak azért nem, mert én vagyok.

Én vagyok ez a remegős nyuszi, amelyik nem is tudja, mit keres itt, vagy egyáltalán minek is keresi, minek talál, minek van.