Tényleg semmi értelme. Mondhatjuk, hogy igen, ezért meg azért, de attól még tudjuk mind nagyon jól, hogy az egész csak egy köntörfal. Elhitetjük másokkal, ezáltal ültetjük el a magot a fejünkben is, várva, hogy egyszer csak kihajt, ha meg nem, attól még a többiek elhiszik, s ha ők meg vannak győzve, minden a legnagybb rendben.
De ha akad olyan, aki észreveszi, hogy a turpisság bukdácsol bennünk, na, akkor mit kell tenni? Ha tényleg rájön, hogy ez csak valami ostoba "hazugság" volt, és tényleg, tényleg semmi értelme.
Akkor majd ügyesnek kell lenni, megemelni egyik lábat a másik után és szépen kiszállni az autóból, persze csak akkor, ha nem akarsz balesetet szenvedni.

Aztán ebből megint szűrj le amit csak akarsz.

 

 

Sodródni az árral... Utálom, nehéz és gyengeség is, de hosszú idő óta a legjobb dolog, amit tettem.

 

Furcsa lett, furcsa vagyok. És... "Nem tudok konyhát csinálni, mert elfogyott a kalapács." Most kell majd a kis kék nyugtató, a rúzsvörös altató... Salut!