Heves

Elfogyott belőlem minden gondolat
Nem szivárog lábamhoz hódolat
Csak ösztönből teszem, mit tudok
Ha szükség szorít azonnal elfutok

Nem akarok mást, csak látni a világom
Tisztáson mondani: ez mind az én virágom
Majd feküdni a földön puhán, lágyan
Felhőket bámulva, ez minden vágyam

Aztán vádaskodó szél támad lelkemben
Fekete lyuk vagyok a világegyetemben
Már alig állok gyenge lábamon
Érzem az ostort is hátamon

Gondok csattannak rajtam keményen
De büszkén tűröm, ez minden erényem
S ha a sebekből édes vér fakad
Nekem csak andalító álmom marad

Ezzel vetek véget a jelennek halkan
És boldogan táncolok a vadító zajban
Mert nincs annál jobb, mikor annyira fáj
Hogy egész nap csak mosolyognál

Egy egész életen át csak mosolyogsz már...

 

 

...

A lányok másra várnak. Mindig másra.