Annak tudatában, hogy kínok és szenvedések közepette jövünk a világra, evidens, nem félni való, hogy úgy is haljunk meg. A kettő összefügg, tehetetlen vagy elsőre is, végül pedig méginkább, ez egy szép keret.

Ó, hányszor szólt már ez a nóta. Mindenki valamit hisz, pedig egyáltalán nem kéne semmit... Mert a dolgok sajnos nem olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnnek. Hogy ez minek köszönhető... Természetesen Nekünk. Az Agy, az Agy, az a nemes és felemelő Agy. Életre hívja a rosszat. Szervkereskedés, hogy megtanuld, mennyit érsz, s hogy a családod is megtudja, mennyit érnek neked. Ennél persze rosszabb is van. Az emberi betegség és perverzió kimeríthetetlen.
Lehet elfordulni, lehet ócsárolni, lehet fújogni, de elképzelni nem. Európa megcsinálta a maga kis falait, be vagyunk határolva, szabályok és félnivalók együtt, karöltve. Félhetsz te itt mindentől... "27 %-os áfa!!" "Vizsgázom/Írok/Felelek!!" "Számlák!!!" És így tovább, szépen mindenen végig lehet rágni magunkat.
És úgy igazán... Számít ez? Mert ha nincs semmid, akkor mi van?
Indiánok kilátástalan körülmények között, "körbe"metélt kislányok Afrikában, játék az emberi életekkel Keleten... Semmit sem láttunk még, semmit sem tapasztaltunk még.

Azt hiszem igen, választanám a gyötrelmes halált.

 

 

ui.: The Brave?