Minden hiba generációs hiba, tehát a döntéseid mind neveléshez kötöttek, épp ebből adódóan jogos a kérdés, hogy ki a hibás, ha a mai gyerekek olyanok, amilyenek. Azért azt mindenképp hozzá kell tenni, hogy a média keményen elásta a normalitásokat. Ha például nézel egy olyat, hogy Spektrum, ami tökéletesen ismeretterjesztő, ergo a gyereknek jó, felvillan a képernyőn a hisztis lány és a csinibaba fiú, akik nem csinálnak mást, csak sírnak azon, hogy nekik milyen rossz, közben vedelnek és narkóval csillapítják bánatukat. A műsor ugyan nem erre van kiélezve, evidens, hogy azt akarja bemutatni, hogy mekkora gyökerek, épp ezért a szüleik elküldik őket valahova máshová, ahol még a pisiléshez is engedély kell, de a tompult agyú csenevész kölykök (mint én) csak azt szűrik le, hogy bakker, szét kéne csapatnom magam. A legnagyobb szörnyűség pedig az, hogy felmegy az internetre, rákeres ilyen mindenféle szakszavakra, amiket le sem írok, a végén még buzdításnak venné valaki, és ténylegesen ismeretet terjeszt. Tehát a műsor hatékony! A nézettség az egekben!
Akkor jön a sok panasz. A gyerek dagadt, küllemre épp olyan, akár a pizzatészta. Pedig mi sosem voltunk kövérek, akkor meg hogyan? Miért zabál? Mert az ismeretterjesztés másik buktatója a csávó, akit azért fizetnek, hogy Amerika különböző városkáiban degeszre egye magát. Nézem, hát ez lehetetlen! Ennyi kaja után csak ilyen nagy? A lurkók bizonyára úgy vannak vele, hogy ennyi még nem néz ki durván, a dagin is jól állnak a göncök, de vajon mennyi edzés állhat mögötte műsoronként? Ja, hogy erről nem esik szó. Ja, hogy a gyerek zsírban játszik már. Ja, hogy kapkodja a levegőt. Ja, hogy meg is halhat? Pedig ki gondolta volna, hogy ez megy egy ilyen nagyszerű csatornán?! Ez csak valami félreértés lehet. Véletlen. (Gyűlölöm szó.)
Aztán lapozzunk tovább. Hát nézd már, a bajuszos úriember felemeli a jobb kezét és a tömeg ünnepel. A történelmi filmek tanulságul szolgálnak. Hogy ne ismétlődjön meg a sötét múlt. Csak azt felejti el mindenki, hogy van az a kor, amikor az ember nem racionálisan lát, minden, amire ráhúzzák az "Ezt ne csináld!" zsákot, jó. Hitler is jófej volt. Menő. (A kérdéskört inkább hagyjuk, bárki más szerepelhetne a példában.) A suhancok dobálóznak a féligazságokkal, mindegy, melyik félével. Mellesleg az internet ebben is partner, a megszállott töris beír ezt-azt, és az első négy oldalban tuti, hogy szerepelni fog egy olyan, amelyik olyan stílussal formálja a véleményt, hogy a gyerek biztosan bólogatni fog, könyvjelzőként menti a lapot és pár hónap után egészen új ember lesz. (Személyes tapasztalat, srác 16, annyi ésszel, amennyi látszik, de kívülről fújja a bizonyos honlap minden szavát... Furcsa, pedig megjelent ott egy versem is, arról meg nem is tud. Csak szelektíven, na.)
Ideje megnyomni a gombot, következő csatorna a zenéé. Segítség, a lányom ribanc! A fiam úgy fest, mint egy homokos! Na, most nézzünk meg egy klipet. (Be nem linkelek egyet sem, a blog egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem árasztom el szar zenékkel.) A csaj rázza magát, mialatt a faszija érthetetlenül össze-vissza hadovál a szerelemről, amire csak abból lehet következtetni, hogy a baby szó csak tizenhatszor csendül fel egy másodperc alatt. Kívülről tökély a pár, a lányon cipőfűző, mint ruha, hatalmas, lepkeszárnyakat idéző műszempilla, fantasztikusan gyönyörű műmellek, cseppet sem természetellenes barnaság, és a hajzuhatagra is rámondhatjuk, hogy nem látszik, hogy póthaj, és bár kék, talán így született, ezek a szuper gének... A hapsi eközben a simára gyantázott vádlijával dicsekszik, a buzisnak nem mondható rózsaszín kivágott pólójából azért ki-kikandikál egy-két kóbor szőrszál, vérbeli macsó lévén. Mindkét fülében arany fityeg, a nyakából nem hiányozhat a kereszt, mindeközben maga a dal, mondanivalójában és képi hatásaiban enyhén sátánista. (Ebbe sem megyek bele jobban...)
Miután mind az öt percet végignézem, hirtelen én is úgy érzem, hogy terpeszállásban beszélgetni tényleg hatásosabb. De feleszmélek, mert jön az újabb gyöngyszem.
Ezek a követelőző fiatalok! Ha nem kaphatnak meg mindent, máris rossz szülők vagyunk! (És azért, hogy ezt az ostoba jelzőt kiküszöböljék, mindent megadnak a csemetéknek. Nevelésből baromira ötös.) Csinos estélyiket látok, betegesen óriási hajkoronákat, még ki sem nyílt a szája, már látszik, hogy elégedetlen, mert a szülinapjára nem azt a kocsit kapja, hanem a másikat. Már most sajnálom. Oké, amcsi lánykától nem várok többet. De hoppá! Fiú! És... Mellette a barátja? Akkor ők most...? Igen-igen. És jobban tud sírni a fényűzésért, mint ellentétes nemű elődje. Én megnézem és írok egy kritikát, mint ez, az ismerőseim 90%-a pedig anyunak és apunak mutogatja, hogy nézzétek, na, csak egy lovat, kérlek.
Ennél már csak a sorozatok veszélyesebbek, egyik ágyból ki, másikba be, a nő kézről-kézre jár, mint a csöcsös korsó, a kanok pedig megtanulják, hogy egy szuka csak és kizárólag ezért van. És ezért mondja nekem a főnök úr, hogy a nők legyenek csak csinosak, nem kell ész, sem logika. És én hülye reflexből rávágtam, hogy ezért olyan szívesen pofán vágnám... Pedig, tulajdonképp annyira igaza van. Csupán annyival egészíteném ki, hogy senkinek nem kell ész, sem logika, a következetesség illúzió maradjon, tapsoljunk állva az én (de)generációmnak, a következőknek is...
Jobban teszem, ha főzök valamit, nemcsak magam.

 

 

ui.: Csak azt akartam mondani, hogy a tévé hasznos és jó!