Kivettem az agyam a fülemen keresztül, nagyon nehéz volt. Lüktetett a kezemben, aztán észrevettem, hogy dugig van gubancokkal. Bedugtam a víz alá, átmostam hipóval és letettem az asztalra, hogy száradjon. Levet eresztett, összement. Kitisztult. Kezdett normális alakot ölteni. Visszadugtam a fülembe, megráztam a fejem és hirtelen a látásom is megjavult. Aztán feltöröltem a koszos agyvizet. Átitatta az egész ruhát, jól bemocskolta. Csöpögött belőle. A padlóra, rám, a bútorokra. Minden undorító lett, én pedig tisztán láttam az egészet. Magam mögött hagytam. De... Az éves (n)agymosásra megint sort kell keríteni. Meg fogok őrülni. Vagy már késő?