Szóval az úgy működik, hogy a kettősség lételem. Hát jó.

A magabiztosságom olyan, mint egy tányér... Áll a polcon, ami alig vastagabb, mint egy cérna. Buta vagyok, igazából ragasztott tányér. Inkább. Mert aháyszor az már összetört... Csak a baj az volt mindig, hogy nem találtam meg minden darabját, így az összeállításkor, ami sokszor hónapokba telt, hiányoztak szeletek belőle. Ezt azzal kompenzáltam, hogy nem néztem oda. Mert kit érdekel egy gusztustalan tányér, ami folyton leesik, és inog a cérnán..?!
Engem.

 

"Ha x kisebb, mint a visszarendeléssel járó költségek, nem cselekszünk."- Harcosok klubja. Pedig milyen jó lenne, ha anélkül lenne az adok-kapok játék, hogy bárki azt érezné, hogy tartozik, vagy lógnak neki. Vagyis... Legyünk ezzel többen így. Áh, francokat, a világ omlana össze. Hm, hogy örülnék...

 

Tisztelnek, mert jól neveltük őket. Kételkedünk, mert nem tisztelnek. Nem tisztelnek, mert kételkedünk. Nem tisztelnek, tehát nem neveltük őket jól. Nem neveltük őket jól, mert azt hiszik, nem bízunk bennük. Nem bízunk bennük, mert féltjük őket. Tisztelnek, mert nem tudják, hogy mennyire nem tiszteljük őket.

nem,neem,nem,neeeem. nemszabad. sohasohasohatöbbé.