Utóbbi időben visszatértem a gondolkodó emberek táborához. Isten, mi a cél, emberi kapcsolatok, mit miért teszünk, hogyan kéne jól. A kialakult véleményem pedig formálódni kezdett. Na, nem mondom, hogy innentől mindent másképp látok, és szerves részét akarom képezni egy olyan pöcegödörnek, amiben fortyognak az indulatok és pattanásig feszül minden gitár húrja, de... Tény és való, hogy van igazság A viskóban. A lényegét elkapva, ha úgy élsz, hogy azt érzed, nem szeretnek, nem vagy más, mint egy madár, amelyiket megfosztottak a repüléstől. Csak itt Te fosztod meg magad. Nem is meg, inkább ki. Persze a történetek összemosódnak, mindent el kell engedni, mondá Buddha (helyesen kiejtve 'Buda'), semmi sem a Tiéd. Nem az enyém, nem a miénk, ha már egyek vagyunk. Akkor minek kapaszkodni a megfoghatatlan fogalmakba? Hát, valahogyan csak fel kell tápászkodni a földről, nem? Aztán gyorsan következő gondolat. Milyen jó megfogni a vödör alját... Aki nem tapasztalta, vagy burokban él, ahol minden rést pénz tölt ki, vagy másokon tapos, hogy ne mocskolja be magát. De én mondom emberek, nincs jobb érzés annál, mint mikor olyan mélyen vagy, hogy a kezek el sem érnek, és neked kell megragadnod a saját grabancod, azzal felrángatni az emberi önbecsülésed az egekig és várni, mikor esel el újból. Valójában pedig, míg két világ között ingázol avagy iringálsz, egyszer rátévedsz majd az utadra, elvileg. Jön a rév, végül. A révésznek is illik fizetni. De előtte feltétlenül meg kell tudnod, azt tetted-e, amit elvárt Tőled Ő. Megint az elvárások. Ha engem kérdezne bárki, nincs elvárás. Sosem voltam híve a kényszeres megfelelni vágyásnak, noha most, hogy gépelem, ellent kell mondanom magamnak, mert bizony volt idő... Mindenkinek volt idő, amikor... Nem éri meg. És ennyi év után, tegnap megkaptam azt, amire vártam. Meg is döbbentem, de jó volt így. Szóval Isten, vagy nevezzük bárminek, talán elégedett. És ennél többet egy hívő sem kívánhat. "Az igazi hívők..." Melléknév. Igazi? Én hamis vagyok! Ezt választottam. De nem prédikálom a vizet, ráadásul szeretem a bort.
Folytatnám a sort, megvilágosodásom kezdetét vette, de most, hogy látom a felhőket, valahol bízom abban, hogy a vihar kihámoz ebből a bőrből, tudjátok, kezdek bebábozódni, de pillangóként gyengébb leszek.