a szemem most kicsit becsap
túl homályos van
aztán meg itt az új év
szép remények
szép új világ
csak a levesből még mindig hiányzik a só és a bors
a kidobósban is mindig nyer a sors
kicsit kételkedem
ha az emberi jóságra gondolok
testükből kiforduló embereket látok
az ördög is lehet jószívű
végülis büntet
az ember pedig bűnös
nem is állunk annyira a rossz oldalon
csak az 555 segélyhívót lecserélhetnénk 6776-ra
a szememből még mindig kifolyik a világ
lehet hogy elvesztem a látásom
vakként majd kipróbálom
hogy milyen dudort olvasni
vagy milyen úgy enni hogy nem fut össze előre a nyál a számban
valami beteg ritmus vonaglik ebben a szerelmes számban
kicsit olyan mintha én írtam volna
mintha minden szeretlekben utállak is volna
és ha most nem ismétlem a sorvégi szavakat
bizotsan veszni hagynám az arany-tavi halakat
vagyis angolnákat
egy időben tényleg mindenki nézte az angolkákat
én meg a buszont
aztán egy nap köszönt
így hogy szia
én fiús zavaromban a nem létező farkamhoz kaptam
most meg az egész rajtam csattan
de legalább bemelegedtem
most már talán gördül
az ajkam lefelé görbül
vagy hajol
mert a szememmel mindig csak a baj van
fürödhetek tejben vajban
úgyis koszos leszek
úgyis mocsokban telnek
a fűrészporos hetek
mert a fát kivágják
hiába járta ki a négy elemi faiskolát
inkább

iszom egy teát.