Buborék segg jó ember. Nagyon okos. Reált és humánt is tanít. Ritka. Buborék segg sosem tanított engem, de ha láttam a folyosón, óriási szemekkel bámultam rá, s míg ő köszönt én arra vártam, hogy lássam a tökéletes hátsóját. Mert Melinda beteg ember. Buborék segg pedig hibát követett el. Buborék segg összejött egy tanítványával. Aki alig volt 20, pedig Buborék segg már bőven volt 34 is. Az okos ember ezért csalódott benne. Az okos embert ugyanis tanította Buborék segg, még egy másik iskolában. Ők jó barátok voltak, kocsmázni is eljártak.
Az okos ember nagyon szerette őt, felnézett rá, mert ritka embercsoport tagja volt. Aztán egyszer látta a barátnőjét. Talpig rózsaszínben, műkörömmel és festett szőke hajjal. Az okos ember nem értette, engem vont kérdőre, hogy ez hogy lehet. Buborék segg mellévágott. Sármos és intelligens ember. Megkaphatna bárkit... Neki mégis az a lány kellett, akit ráadásul tanított. Az okos ember és Buborék segg nem találkoztak, mert Buborék segg iskolát váltott, és ott kezdett el tanítani, ahol én egy évet húztam csak le. Mindig köszönt. És én sóvárogtam. Aztán Az okos ember szavai visszhangzottak a fejemben: Buborék segg elcseszte. De nagyon.
Jó ember. Szép. Most fél éves a fia. És mi csak fogjuk a fejünket...

 


Annyira idegbeteg és annyira jó.