Elszédültem. Kicsi ez a palló. Inog. Engem meg egy esernyővel taszigál Hook kapitány, mert szeretné látni végre, hogy leesem. Igaza van. Mindennek megvan a maga helye a dolgok rendszerében. Én a mélységet szeretem. A víz olyan hideg, hogy az agy szinte megszűnik létezni. És mire a tenger fenekére érek, a nyomás megnövekszik, összepasszíroz. Az kell nekem. Nem lebegni a felszínen. Sokáig lehet játszani, de nem örökké. Meg aztán... Az ember legjobb barátja még mindig a fizikai fájdalom. A bizonyos mindent elsöprő. Nemis nevezhető élőnek az, ami még nem tapasztalta meg. Kisebb koromban imádtam nézni, ahogy a képregényben Predátor kitépte szerencsétlen áldozata gerincét. Ijesztő volt, szó se róla, de tetszett. Most azt sem bánnám, ha én lennék az alany. A passzív-agresszív.
Kezdenek bennem eldurvulni a dolgok. A fájdalomcsillapítót azért eldobom. Érezni akarom.