Tegnap volt szerencsém találkozni A Mösterrel. Már nagyon vártam erre a pillanatra, ilyen emberből nincs még egy, sajnos.
Szóval nagy várakozással indultam Hozzá és közben végig azon járt az agyam, hogy vajon mit is mondhatnék neki, én, a hozzá képest jól szituált lány. Aztán hirtelen ott állt...és én is ott álltam...és szinte jóbarátként nyújtotta a kezét, amit mellesleg nem gyakran tesz meg. Én minden ellenvetés nélkül kezet ráztam vele, elvégre imádom a köszönés e fajtáját, sőt az sem érdekelt, hogy mit fogott előtte azzal a jobb kézzel... Még a szaga sem taszított. A "bor" sem, amit ivott. Persze el nem hittem volna, hogy abba vizeletet is kevert, de miután beleszagoltam, kénytelen voltam belátni, ő tényleg olyan, mint amilyennek gondoltam. (Számításokkal rájött, hogy részegség után a vizelet 3% alkoholt tartalmaz. "Ha én azt a földbe hugyoznám, azzal magamat dobnám el és köpném le!") Óvatosan azért megkérdezte, kérek-e, de én a legkedvesebb hangomon elutasítottam... Meg a fakukacokat is. Valahogy nem volt étvágyam... Sőt, még a saját keze által tekert cigarettából sem kértem, mondván van saját... Elmesélte, hogy a legtöbben rosszul szoktak lenni, mikor először szívnak bele a Möster árujába, de mint mondta; csak szokni kell. (De mi is van benne? "Birkatrágya, lótrágya, műanyag és pipadoháááány".)
Aztán azt is megtudtam, hogy Ő abszolút boldog. A maga ura, elégedett az életével, pedig gyakorlatilag hajléktalan. Hajlékos hajléktalan. Mert van ugyan kicsi ház, kicsi ablakokkal és kicsi szobával, de nincs fűtés, a főtt étel, mint olyan, nem létezik... Helyette azonban van tyúkhúr, bogarak, szemét, műanyag, cigicsikk és minden, amit a kapitalizmus előidézett. Mert ezt eszi Ő. A kapitalisták szemetét. Naponta pár kiló a konténerekből, nomeg bármi más. Esetenként még kutyaszar is terítékre kerül. Undorító-e? Nem, nem az. Ő egy úttörő. Megrögzött kommunista, de nem köpönyegforgató. Annak ellenére is tisztán lát, hogy nincs egy napja, amikor józan lenne. Ennek is oka van. Mert az általa kreált izmus legfontosabb szellemi tápláléka az alkohol. Tablettás bor, jobb híján. Tudniillik, volt időszak, mikor nem ivott, csak hétvégén. "Más filozófusok által kimondott dolgokkal éltem!" Ezért kell a szinten tartás.
A legmélyebb réteg képviselője, de soha nem hallani, hogy erre panaszkodna. És igen, lehet, hogy igaza van akkor, amikor azt állítja, hogy bizony nem kell sok és a legtöbben ott fognak tartani, ahol most ő. Akkor pedig szenvedés lesz, rosszullét, hiszen nem mindenkinek van olyan gyomra, mint Neki... Ő már előttünk jár. Egy túlélő.
Mesélte, hogy mikor a háború idején a nagyapja rálelt a döglött lóra, a pap prédikációt tartott arról, hogy mennyire embertelen lenne megenni azt és milyen veszélyes fertőzésekkel járhat... A papon kívül mindenki rávetette magát, és míg a pap meghalt, a "barbárok" közül sokan, így Mösterünk nagyapja is épen átvészelte azokat az időket.
Talán innen ered minden... Talán tényleg igaza van és Ő csinálja jól. (Még akkoris, ha a dohány és az alkohol a kapitalizmus két legnagyobb életben tartója.)
Az egészen biztos, hogy Ő az első ember, akinek elhiszem a boldogságát. Nem számít, hogy hogy néz ki, milyen a stílusa és hogyan él. Az számít, amit mond, a többi csak "adalék".
Örülök, hogy van a világon egy ilyen ember, nevezetesen Bartos Csaba István, a részeges tanyasi filozófus, aki napszámban dolgozik, aki közvetlen és őszinte (kivéve amikor ferdít) és aki mellett az ember tényleg hihet a mondásnak, miszerint "A pénz nem boldogít".

Éljen a bartosizmus. Dászvidánnyá, úgybizony!

 






Ez csak három a sok közül... Vulgáris is, szóval aki nem bírja, ne nézze... (jelenség.)