A lecsúszott alakok közt most én vittem a pálmát... Szép szürke arc, mint a Hortobágyon legelő szarvasmarha szőre... A szemek alatt kicsi vörös szatyrok, hogy legyen mibe pakolni a krokodilkönnyeket, miután mindenki megbámul... Jó, azért ennyire még nem vagyok lány. Sőt, az utca népe szerint sem, pontosabban... Arcról meg nem lehetett ma ezt mondani. A hajam sem segített, összefogott a lustaságommal és madárijesztősre vette a figurát. Ó, hogy miért kellett nekem visszamenni a rendelőbe... Bezzeg ha szobor lettem volna, azt mondják: Naturalista! Így meg csak annyit, hogy... Ronda, lecsúszott alak. Igénytelent azért nem. Mert a vizuális effektekhez társul a finom illat. Haha. A hajamat meg meg sem fésültem...
Persze még mindig normálisabban néztem ki most, mint egyszer nyáron, amikor pizsamában mentem le boltba, és bár 90° volt árnyékban, felvettem a csöves sapkát. (Tudjátok, olyan, mint amilyen Hófehérke törpéin volt.) Szóval ahhoz képest ma okos voltam. És ha páran a lecsúszott helyett az elvont szót használták, már megérte.