Képtelenség megfogalmazni azt, ami most a fejemben kavarog, ez a bejegyzés is sokadszorra hal meg és támad föl. Járni nem jár, nem vagyok Jézus, sajnos.
Az egész nem úgy működik, mint kéne. Rossz példa vagyok, annyi szent. És ilyen alapon prédikálom a vizet. Hiba, de néha mindenki megőrül, mindenféle különösebb ok nélkül.
Héjastul nem szabad banánt enni. (Más kérdés, hogy elvetemültségemben kipróbáltam, és eltekintve egy-két kellemetlenségtől, igazán finom volt.)
Szóval minden okkal, kivéve a megőrülést. Persze, annak is oka van. Aki ok nélkül őrül meg, az egy bizonyos helyen pihen, ahol én már jártam, és nem volt szép látvány, de bizonyára tudjátok Ti is. Tehát szándékosan nincs egyensúly, azt kell mondanom. Értelme ugyan nincs, de tény. És az ember a tényeknek hisz.
Az biztos, hogy minden alma megrohad, nagyjából egyformán, elvégre hátizsákos halott nincs.
És ha már a gyümölcsöknél járok, nincs két ugyanolyan szőlőszem sem. Akkor meg hogy van ez.
Az okosok elmondják, hogy mindenki egyenlő. Drága szocializmus barátunk is ezt mondta, aztán voltak az egyenlőbbek. (De ez nem volt tény, ezért hitt mindenki az egyenlőségben bizonyára...)
A lényeg az, hogy ha kilógsz a sorból, vagy lecsapják bárddal a kilógó tagjaidat, vagy te leszel az, akit megköveznek, akkoris, ha ki sem mondtad, hogy Jehova. Előbbi esetben (hozzá kell tenni) kötelezően el kell játszanod a "minden rendben" darabot, különben utóbbi sorsra jutsz.
Akkor most tessék választani? Felhördülés, ugyan már! Lári-fári, mondá a próféta. Ez a világ a valóságról csahol, és nem az igazról. Én pedig nem kérek ebből, mert valószínűleg túl kifinomult a gyomrom, ezért nem veszi be a sok szart.