Mikor a homályból felbukkan az ösvény, amelyik elég racionális érvekkel csalogat, pontosan olyankor jönnek az egyértelműbbnél egyértelműbb jelek. Miért éppen Alaszka? Mert egy csodára vártam, és ezt kaptam. És olyan elégedett vagyok ezzel, mint még talán semmivel.

Ha az ember felvállalja önmagát, ha nem akar más képet láttatni, mint ami van, ha beismered, hogy amit csinálsz, miért csinálod máris ujjal mutogatnak rád, elvágnak a lehetőségektől és kapsz egy megnevezést, amit sosem tudsz majd lemosni magadról. Amiről viszont ebben az esetben (is) mindenki megfeledkezik, hogy a többiek sem különbek, ugyanaz hajtja őket, csak bizonyos kereteken belül az ő megnyilvánulásuk normálisként van elkönyvelve. A határ itt is nagyon vékony. A körből kikerülni pedig sokkal könnyebb, mint oda visszaszivárogni. Az szinte lehetetlen. Annyi pedig egészen biztos, hogy nem vagy sem több, sem kevesebb attól, hogy téged társadalmilag elfogadottnak hívnak. Sőt, ha azt vesszük, ez még talán rosszabb is. Megalkuvók és csalók... Jobb, ha ebből nem kértek. Talán a kanál méz nem olyan édes, de nem is mesterséges.
Ez a nem mindegy.