A csónakból kibillenve mindig két lehetősége van az embernek. Vagy megfulladsz vagy úszol. Persze a nyílt tengeren hamar elfáradnak az izmok, a part meg sehol, az útnak sosincs vége. Ha viszont egyből feladod, nem is érdemeltél életet, legalábbis ezt mondják.

Szóval, most bekerültem a Bermuda-háromszögbe. Ahol semmi sem egyszerű, megszokott vagy logikus. Az egész egy örvény. Beszippant, akár egy turmixgép, felkavar benned mindent, előállítva ezzel egy olyan embert, akire nem lehet azt mondani, hogy következetes, megfontolt avagy racionális. Igazi ösztönlény. És az egészben a legszebb, hogy ideig-óráig tart, majd a nagy és gyönyörű sötétségből kivetődve újra a napon találod magad, és bár a megbánás mindig a másnap szüleménye, ez a Másnap bizony sokat-sokat késik, talán soha el sem jön. Mert nem kell. Nem baj. Minden jól van így, csak kissé igazságtalan.