Mikor Káin és Ábel felvágott erekkel borulnak egymásra, mindig arra gondolok, hogy ide egy harmadik személy kellett volna. Aki önként, dalolva, és akkor mindjárt más.
Egyébként, semmi sem változik. Minimálisan talán igen, de nincs az az ember, akiből ne lehetne előcsalogatni azt, akit mi látni szeretnénk. Szóval most érzem, beléptünk az újabb periódusba, megint jönnek a szokott körök, megint lesz még pár kellemetlen éjszakám és biztos eljön megint a *nembeszéleksenkivel* időszak. Viszont, ha a feltevések igazak, a kapu itt van a közelben, meg kell találnom, kilépni rajta és minden megy tovább, de már nem én leszek a szenvedő alany.

 

Kéne az a harmadik személy, nagyon kéne.