- Let us smoke a while.

With Ten Bears, it was always more than a while. There was purpose in everything he did, and I knew he wanted me to stay. But I was sure of myself. I would be an excuse, and that's all the Army would need to find this place. I pushed him as far as I could to move the camp. But in the end, he only smiled and talked of simple pleasures. He reminded me that at his age, a good fire was better than anything. Ten Bears was an extraordinary man.

 

 

Hallgatom az andalító kis zenét és egy levélen gondolkodom. Persze mit érnek a szavak... Semmit. Mások sértettsége eltörpül a sajátunk mellett, ezért aztán fontos hangoztatni, hogy áldozatok vagyunk. Akik pedig tényleg azok, csendben elvonulnak egy sötét helyre, attól félve, hogy nem érdemlik meg a szeretetet (mertelvilegazfontos.) és próbálják betapasztani a múlt sebeit.

Mikor a kórházban volt és haldokolt, sokat-sokat sírt. Egyszer egyedül voltam vele, néztem, sajnáltam, toltam a pozitív dolgokat. Legszívesebben viszont azt tanácsoltam volna neki, hogy mondja ki nyíltan: Ezt jól elbasztam! Talán megnyugodott volna végre.
Hihetetlen... Ma megint ott tart, mint előtte... Néha emlékeztetem, hogy milyen volt, mikor ott feküdt betegen. Erre csak azt hajtogatja, hogy ott kellett volna megdögölnie. Ennyit a második esélyekről.


Na, nem baj. XXI. századi majdnem nő módjára jól kidolgozom magamból a sok butaságot, holnap a sárga földdel fogok beszélgetni, egyetlen felismerhető szó nélkül, aztán lesz, ami lesz. Nem orvos, nem jó polgár, csavargó, senkiházi nímand, értékek, tárgyak, érzések és vágyak hiányában.