A tetemre gyűléskor megint minden nyugdíjas átgázolt rajtam, mert utolsó előttinek lenni sokkal kedvezőbb, mint utolsónak. Szerencsére a busz ajtaja nem csukódott rám, talán még meg is sajnált kicsit. Szóval az osztályozó ötös, és bár pattognom kéne az örömtől, kissé bánom, hogy sosem voltam jelesnél rosszabb tanuló, talán akkor több figyelmet kapna a jó érdemjegy (mondatja velem a most éppen létező egóm). Bezzeg ha négyes... Hallgathatnám, a "nem tanulsz", "mi lesz így?", "talán kicsit oda kéne figyelni arra is, ami fontos" kezdetű monológokat.
Az előzőekben említett hülyeségeimről pedig csak annyit, hogy az utóbbi időben teljesen befordultam a konyhára, a családtervezésből meg ezzel párhuzamosan megint ki. Ő nyilván megsimogatja a fejem, mosolygósan megjegyzi, hogy az emberek változnak, ami nálam még igazabb, mert ha ma azt mondom neked, hogy együnk sajtos oposszumot, holnap közlöm veled, hogy utálom a sajtot. A családos dolog valahogy így működik. Időnként biztosan hasznos, hogy valaki vár, a nyakadba pedig egy kismajom csimpaszkodik, de itt is annyi a hátulütő... Meg eleve, csonka családból nem születhet egészséges gondolkodás, maximum ideig-óráig. És ez így rendjén is van, a születésszabályozás egyik legjobb módja a nem szülés. Persze milyen nő az ilyen, aki nem szaporodik... Mondják a férfiak, akik az egészből annyi részt vállalnak, hogy magokat vetnek erre-arra, majd kényelmesen kivárják a 9 hónapot, hogy aztán nagyon büszkék lehessenek, ha a gyerek tényleg gyerek és nem csak egy lány.
Az Ikrek másik énem pedig kutyaszemekkel nézi néha, hogy mégis milyen szép dolog is ez, és mennyire egészségtelen, hovatovább beteg vagyok, mikor egyértelmű Nem a válasz.

Az egészből tehát annyi a lényeg, hogy Te, kedves nőnemű olvasóm, vállalj sok gyereket, ha én már úgysem akarok, mert igenis ez a helyes, és kell a cigányok mellé a mérlegre a magyarság, többségben.