Holnap lesz egy éve, hogy nem láttam - nem hallottam róla. Holnap lesz pontosan egy éve, hogy mélyebbre merültem a feneketlen tóban. És miután ezek eszembe jutottak, megint kezdődött minden előről. Az ócska bakelit, ami beakadt. Egy helyben toporgás, mert a tettlegességhez 7 évente egyszer van bátorságom, vagy még akkor sem. (Hazudtam, én vagyok az ember, aki ha kell - ha nem, mindig tettleges, és ezért mindig pórul járok, de milyen jó lenne azt mondani, hogy én igazán gyáva vagyok, ha olyasmikről van szó, mint most...)
És olyan könnyen meg lehet vezetni. Az a nyamvadt madzag. El sem kell húzni előttem, elég ha szó esik róla, és kész.

Legalább az eszem a helyén van! Nem... Nem, az sem. Ha tényleg a helyén lenne, mindig olyan lennék, mint ma. És itt kell megemlíteni, hogy mennyire sajnálom mindazokat, akik tekintete akár egyetlen másodpercre is rám vetődött.
Mert ma, ezen a szent napon megint megfeleltem az elvárásaimnak. Hogyne, hát mi más az ember, ha nem egy kontrolláló gépezet. Muszáj. Mindez a tapasztalatok révén ivódott a sejtjeimbe, és minden atomot áthat, pontosan az elektronfelhő körül kering a felirat, ami azt mondja; ez már túl sok.

Sajnos időnként rá kell döbbenni. Nincs miért avagy kiért maradni. De ilyenkor persze sehol sincs a cselekvő ember, az a nagyszájú, aki matekon is képes katéterről beszélni, méghozzá olyan burkoltan, hogy az a másik, ott elöl, rá sem jön az egész sértő jellegére. Nem, ilyenkor ez az ember meghúzza magát, és csak ábrándozik. Talán Sors, talán csak genetika, talán tényleg minden kémia, amit akár le is vezethetnék, de nincs kedvem, a lényeg akkoris annyi, hogy el kell fogadni a tényt, miszerint az ábrándozás életmód. Emellé társul pár jóbarát... Irigység, kedvetlenség...

És a büdös... Francba, hogy ezt írom le, amikor nem is ezt akartam, hanem:

 

Sokkal jobban szeretlek, mint a Napot vagy bármi mást. Alig látható vonásaid mindig megigéznek, és képtelen vagyok levenni rólad a szemem. Az sem érdekel, hogy időnként, nagyjából havonta problémát okozol, amit nekem egy hét rendbe tenni. Sőt, megértem, hogy csak az éjszakát töltöd velem, azt sem mindig... Persze tagadhatatlan, hogy Te vagy a legjobb. Szeretem azt is, hogy gömbölyű vagy, mert valóban jól áll. És pontosan tudom, hogy ha megtehetnéd, az összes csillagot lehoznád nekem az égről. Kár, hogy én nem tartozom a "fajtádhoz", de meg kell hagyni, van valami szép a mi kis titkos kapcsolatunkban, Hold Úr.

 

És az angol-francia hallásértés után belefér, hogy azt írom: Grosses bises, hugs.