Mondanom sem kell ugye, hogy csodás nap ez a mai, tele gyásszal és keserűséggel az emberek szívében... Hajjajj, mi lesz így vélünk. 7 milliárd embertársunk hunyt el anno, kegyetlenebbnél kegyetlenebb módon.
Persze csúnya dolog ilyen gúnyosan állni az egészhez, tudom én. Sőt, ha nem tudok egyet s mást, és nincsenek remek könyveim, én is majdnem sírtam volna... De kérem szépen... Nem genocídiumból áll az egész történelem? (Nagyon apró betűkkel, szóban pedig hajszálvékony hangon említeném meg, hogy nincs tudomásom arról, hogy a magyarok felelősségre vonták volna az oroszokat... Ne adj' Isten a törököket.) Tudjátok, indítványozni fogom, hogy az évnek egyetlen napján emlékezzünk meg a "földrajzi felfedezésekről"... Hopp egy törzs itt, levágott fülek és kézfejek, felakasztott idősek, megerőszakolt nők/férfiak, rabszolga sors, rezervátumok... Na, joggal mondhatja bárki, hogy "Ezek mind nagyon régen történtek ám!"... És? Megtörtént. Amúgy meg, minden bizonnyal, ha lesz még világ 100 év múlva, a kiválasztottak tenni fognak arról, hogy sohse' maradjon el a megérdemelt sajnálat. (Nem tüske vagyok, csak nagyobbra nyílt a szemem, mint kellett volna.)

 

Ez meg megér egy olvasást, szerintem... Klakk.

 

ui.: A baj sosem a kisemberekkel van.