Néha minden veszekedés verekedésbe torkollik...

...

Rákos. De felkészült. A kétségek sűrűje kezd kopár erdőre hasonlítani. Nem aggódik. Mi a baj? Rákos vagyok, és mosolyog. Úgy gondol rá, mint egy nélkülözhetetlen tárgyra. Műtét? Áttétes. Az arcán gödrök lágyulnak el, résnyire nyitva van a szája még. A pupillái összehúzódnak. Mikor? Egy hónap.
Rákos. Annyira fél, hogy nem is fogja fel.
Hogy vagy? Jól-jól, köszönöm. Már nem nő, felnőtt. Belülről szétrág. Beteges mosolya rémisztően őszinte. És mikor? Hamarosan. De nincs baj.
Felemésztődik benne minden, a csonton a hús kezd elszáradni. A tükörképe Csupa durva vonást ábrázol, beesett arcán minden csont jól kivehető. Még most sem vesz róla tudomást.
Meg fogsz halni. Egyszer mindenki meghal... Vidámságát még a véres vizelet vagy a kopaszodás sem szegheti. Üres gyomrából is fel-feltör a gyomorsav... Ugyan, mindenki szokott hányni. Ajkai még a halálos ágyán is rózsákat bontanak a szív repedéseiben.
Egyszer mindenki meghal... Csak nem mindegy, hogyan.




kár,hogytömegzenelett.