Miről írhatnék. Nem történik semmi. Én sem élek. De nincs is miért. Ideje volna hát letűnnöm a színről. Elvégre... Mi haszna a hasztalanságnak? És ha nem szolgálok semmi építővel, akkor ez igen hasztalan. Vagyis igen, ez ijesztő. Mert elméletileg ijesztő vagyok. Vagy csak pusztán azért, mert a világon minden ijesztő, de leginkább a valóság, az igazság. Mert az igazság az, hogy itt minden ijesztő. Például tartok azoktól, akik hazudnak maguknak. Vagy azoktól, akik versenyként élik meg az életet, ezért ostoba szerepeket játszanak, de olyan hosszú ideje, hogy nem is veszik észre, hogy milyenek. Azoktól is félek, akik másokat etetnek hazugságokkal. Mindegy, hogy az kegyes vagy ártó féle, rossz. De ettől nem rossz emberek, csak ők is félnek. Félnek attól, hogy nem elég jók. Nem elég jók mások szemében, nem elég jók valamihez/valakihez. Na, persze attól sem lesznek jobbak, hogy ijesztően kifordulnak önmagukból. Sőt.
Vagy most ezért megint mindenki tőlem fél? Nem is érdekel.

 

Ez. Ez volna a mondanivalóm. Lehetetlen kérés, hogy ne arra tartsanak az emberek, amerre. És nem is én vagyok az, aki tudja, merre lenne jó. Csak... Hallgassátok/Hallgassák meg a nők beszélgetéseit, a gyerekek "elveit" és a férfiak hozzáállását mindenhez... Én találok ...'furcsaságokat'... Bár néha elég rájuk nézni. Ez az a világ, ahol már nem tudom eldönteni, ki, hány éves. Néha azt sem, ki, milyen nemű. De gondolom, és szerintem biztosan jól gondolom, ezekért a megjegyzésekért is sokaktól megkapom az ijesztő jelzőt.

 

Hát kérem. Én is félek.