De mégsem! Igen, a cím most tényleg csak és kizárólag a bejegyzéshez kapcsolódik, kivételesen. Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökön a sürgősségire robogott velem a mentő a háziorvostól. Igazából köhögés miatt mentem el, kértem volna a fránya antibiotikumot a két hete tartó krákogásra, ehelyett a doktornő, aki a saját orvosom helyett fogadott, közölte velem, hogy trombózisom van és erős a gyanú az embolizációra. (Vérrög a lábban és tüdőben) Oooooké. Ne mozduljak. MI? Reggel még a futáson hezitáltam és gyalog akartam menni az orvoshoz is... Hát, akkor már nem élnék. Szóval sürgősségi, bőgés, trombózis van, még erőteljesebb bőgés, cété, kétoldali lovagló tüdőembólia, zokogás, mert bent kell maradni, intenzív, "minden, mire vágytál, egy világító ágytál", kiszolgáltatottság, vérvétel végtelen számú küblivel és nagy megdöbbenések: embóliára való hajlammal a nőgyógyász felírta a fogamzásgátlót. Ja.
A gyógyszer havi 20 rugó, gumiharisnya 3 hónapig, további defektek keresése a véralvadási faktorokban. Kössz, jól vagyok.

Nemrég értem haza, szédülök, hányingerem van és várom, hogy május egytől dolgozhassak, mert pár havi gyógyszerem árát szeretném magam állni...

Amúgy jóval furfangosabb ennél a sztori, mert februárban elvileg már hasonló volt velem a helyzet, akkor is fájt a lábam, csak visszérre lett fogva...

Hát, ami késik, nem múlik.