Ezt neveznék tartós hallucinációnak? Mert az, hogy délelőtt a plafon hullámzott, az oké. De hogy most már a falak is és az ablak, ráadásul már egy egész hete?! És nem csak itt, mindenhol. Nem gondolnám, hogy látászavar, esetleg mentális problémák? (Akad bőven, kérdezzétek Hermelint.) Vagy... Ha minden mindennel úgyis összefügg, talán a tüdőbajom mellékhatása, maholnap fuldokolva esek össze az utcán és asztronauták visznek kórházba, ahol Főnök kijelenti, hogy nincs mit tenni, a diagnózis halál és végül aranyos preparáció leszek egy elmebeteg ám gazdag amerikai gentleman konyhájában.
Bizony megeshet... És akkor...? Leveleket kéne most írnom, nem ezt. Meg... Megkérdezni még pár embertől, hogy sikerült-e adnom valamit... Sőt, meg kell győződnöm arról, hogy lesz valaki, aki majd idézget tőlem, és nemcsak a síromnál... De ha most nem ezt teszem, nem készülődök, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy játékos pillanatomban csupán eljátszottam a gondolattal és valóban kénytelen leszek megérni a 63 évet? (Vagy a mindent elmondó 69-ediket?)
Megint hullámzom.