egy pillanat fröccsent az éjbe
talán én is úgy leszek végre
hogy nem bánt se múlt se jövő
és hozzám is eljön a soha el nem jövő
és minden lábnyom úgy lesz szép ahogy van
nem vádol senki miért minden szóm lakatlan
és hamár itt tartunk
nem akarom újraírni se újraélni
nyomorult életem ki érti