Taking and taking and taking. That's what we do.

Megtaláltam a menedéket. Bent a fejben. Az a tisztás, ahová mindig is vágytam. Ez a terv. Bár van egy felfogás, miszerint "menekülni" a valóság kevésbé kedvező helyzetei elől gyengeség. Az is igaz. De az emberben mindig ott a gondolat, hogy elbújni jobb, jobban megéri, mint kiállni ezt és ezt.

Mindig eltűnök...

 

Nem tudom, rajtam kívül hányan szoktak képzelődni még a nagy-nagy lefolyóban, amit mi világnak hívunk, én utóbbi időben elég gyakran. Rámtör egy érzés. Hogy rajtam kívül van-e itt valaki, nos, biztos, hogy nem. De az árnyékot látom. (És hoggyal nem kezdünk mondatot, de hogy mondjam, hogy "Hoggyal nem kezdünk mondatot!", ha tényleg nem lehet.)
Árnyék a falon. A padlón. Tőlem 1 méterre. Másik szobában. És mégis, ott nincs senki. Csak szeretném, hogy legyen? Nem.

Ezért rossz a ragaszkodás. Ki képes elhagyni azokat, akiket tényleg szeret? Mondják, ha szeretsz valakit, nem vágysz el mellőle. De ez nem így működik. Mindenkiben az ösztön diktál. A vándorokban is éppúgy, mint a dolgozó, gürcölő, hétköznapokat túlélő emberekben. Az egyik a megélhetésért küzd, a másik az életért. Candide, ugyebár. A munka nemesít. És tényleg, azért születsz meg, hogy dolgozz. Belőlünk hasznot húznak azok, akik azt mondják: "Dolgozzanak a szegények!" (Utálok idézni, ráadásul ostoba-paraszt embertől? Szörnyűség.) De van egy másik nézőpont. Amelyik rávesz arra, hogy azt gondold, nem biztos, hogy csak az a munka, amivel a kormányodnak teszel eleget.
A bátyám mutatta. Into the Wild, avagy Út a vadonba. A film bizonyítja. Nemesebb munka az, amit azért kell végezned, hogy életben maradj ott, ahol csak magadra számíthatsz. Megtörtént eset egyébként, emberünk valóban az alaszkai vadonban élt, aztán tragikus mód megmérgezte magát, a növények csalókásak.

De az ötlete. És még kitudja hány másik emberé, akikről senki sem tud már! Elmenni. Iratok nélkül. Felesleges tárgyak nélkül. Erre nem sokan képesek. Mert inkább maradni kell, elvégre, ez a megszokott. A normális. Lehet, hogy addig-addig fertőztek minket kreált normákkal, míg végül mind elhittük? És az egész csak hazugság. Mert ebben a világban minden megtörténhet...