Éreztem én, hogy a hétvége csupa meglepetés lesz, de... Erre azért nem számítottam. Meghalt. Valami oknál fogva sejtettem, hogy így fog, mert egyébként szívósabb, mint egy átkozott csótány.
Nem bánom. Volt, nincs... Amúgy sem ismertem igazán, csak a rossz szokásait, ő pedig a posztját meghazudtolóan bánt Velük, velem csak azért nem, mert kicsi voltam, mikor ki lett rakva.
Persze az emberben ott van az a jól ismert hiányérzet, hiszen mégiscsak az volt, aki. Ezt sajnos nem is tagadhatom.
Aztán kérdezik, hogy hogy érzem magam, hiányzik-e... Nos. Sokkal több szenvedést érdemelt volna, sokkal tovább kellett volna élnie, hogy minden józan napján szembenézzen azzal az alakkal, aki embereket tett tönkre, csalt, lopott, ütött-vert, és aki ő maga volt.
Mikor utoljára láttam/láttuk, pár éve, a halálán volt épp... (Sokszor volt már.) A kettő megsajnálta kissé, én úgy néztem rá, mint a véres rongyra. Egy összeaszott ember ült a koszos ruháiban egy szemétdomb tetején... Szennyes ruhák a földön, rajta az aznapi ebéddel, ami már egy hete elkészült, mindenütt csikkek és hamu, nomeg a másik személy, aki megszülte emezt.
Ránk néztek és látszott rajtuk, hogy mennyire szégyellik az egészet. Nem a múltat, az akkori jelent. Ott állt előttük Három mag, akik nem voltak ingerültek, csupán iszonyodtak a szagoktól és a látványtól. És a hajdan erős, karakán, mindenkit megfenyegető férfi üveges, könnybe lábadt szemekkel bámulta a padlót, és lopva Minket.

A sötét középkorról pedig csak annyit, hogy amit ember elcseszhet és szétvághat, Ő megtette. És képtelenség csak az alkoholra fogni, ez az "ember"... Azt sem érdemelte meg, hogy levegőt kapott.

Nagyon remélem, hogy van pokol.

 

 

ui.: http://www.vasnepe.hu/cimlapon/20120224_agyban_dohanyozhatott_egervolgyon