Kedves, elvetemült, fáradt olvasó, kenyeret kereső, mélán ácsorgó barátaim, gyűlölőim avagy lelki társaim!

Rossz vagyok, be kell vallanom. Vagy csak nagy a szám. Tudjátok/Tudják a legszebb emberi vonás, mikor birtokában vagy valaminek, amit az ellen fordíthatsz, aki ellen épp kedved támad, de nem teszed. És nem azért nem teszed, mert 'Jajj, az Isten mindent lát! Jajj a lelkem! Jajj, karma! Jajj, vissza fogom kapni!', hanem pusztán az vezérel, hogy nem akarsz másnak rosszat. Mert tisztában vagy az értékeivel, sőt, ismered a kimondott szó hatalmasságát. Tehát nemes egyszerűséggel emberséges vagy, a másokkal szembeni jóságra törekszel.
Nekem ezt ma sikerült elfelejtenem. Pedig igyekszem nem ennyire átkozottul emberinek lenni, néha csak kiütközik. Szóval. Tudom, hogy az igazság sokszor fáj. És tudom, hogy szembesülni a rossz tulajdonságaiddal... Nehéz. Tudtam ezeket én akkor is, mikor Áldozat kihúzta nálam a gyufát s én, az abszolút ördögi, szembesítettem magával. Sejtettem, hogy mi lesz a reakció. Látni akartam, miként kezeli. Persze sehogy. Mert ő azt gondolta, én nem tudom mit teszek, nem szándékosan vagyok "Ő", s ha nyíltan bevallotta volna nekem, hogy bizony ő ilyen és ilyen, tán még számomra is nyílvánvaló lesz minden hibája. És itt jön egy kis bökkenő. Ha hibának érzem pár tulajdonságomat, azzal nem a személyiségemet lövöm halomra? Én tudom, hogy mi nem tetszik bennem másoknak (szigorúan belsőségekről beszélek), az nem "hiba", csak olyasmi, amihez partner kell, aki szintén olyan. S ha tudom, hogy neked, neked és neked nem "imponáló", hát előtted elrejtem.

Aztán ma megint találkoztam egy énemmel. Vagyis, igen, mindenki én vagyok, de őt sikerült kiszúrnom, tehát róla jutott eszembe ma a teóriám. Az érdekesség az volt, hogy tökéletes ellentétem, talán pont ettől éreztem olyan nagyon közelinek. Nem is tudom, olyan érdekesek az emberek.

Szóval a lényeg: Szeretve állj mindenkihez, mert ők mind Te, Te mind Én, Mi Egyek, a 'Te, Ő, Mi, Ti, Ők' személyes névmások feleslegesek, legalábbis az én koponyám falain belül. Aztán lehet, hogy magam vagyok a két lábon járó eszementség.

 

Ágyőséget, virágzó csillagokat.