...Mr Parfait jutott eszembe, meg a fekete paripája, a kedves kis barátai, akik mindig vidámak voltak (vajon miért), meg az este, amikor kiszöktem, hogy vele beszélgessek 11-től hajnali 3-ig.
Az tényleg nagyon jó volt. Eltekintve egy-két kellemetlen tényezőtől... Vagyis... Pár dolog azért zavart abban, amiket mondott. Akkor ugyebár képtelenség volt feldúltnak lenni, nem úgy, mint másnap, amikor minden hatása a mindennek elmúlt, és én leültem írni magamnak egy levelet. Ekkor persze megint megpillantottam őt, intett is, hogy menjek már oda, én meg is tettem. Nyomatékosan megkért, hogy ne beszéljek arról, amiről ő tegnap éjjel, mert tudjukamittudunk alapon nem lenne igazságos visszaélnem az ő gyengeségével... (Inkább én voltam az.)
Meglepődne, ha tudná, hogy még a mai napig a fejemben forog az egész, és eljátszom a gondolattal, amivel amúgy nagyon nem kéne...

 

 

Ja, University of Alaska, Fairbanks?


I'm hitching home tonight I am without a name.

 

Kisses, hugs.