Amikor átesek egy kiakadáson az azért jó, mert utána feltöltődöm. Deszkázni akarok. És fújni, festeni, rohangálni a legjobb helyen, ami csak az enyém olyankor és kifeküdni a fűbe. Őszintén szólva... Nem tudom ki vagyok. Az, aki meghúzza magát, nem szól és igyekszik csinos lenni... Vagy az, aki bő cuccokat vesz fel, hangosan szól mindenkihez és minden őrültségben ő az első... Az önmegvalósításomhoz szükségem van a magányra. Egyedül akarok élni, és nem elkövetni azokat a hibákat, amelyek másokról hulltak a képembe.
Írogatok ám én is össze-vissza, nyugalom, szereztem világmegváltó gondolatokat is, jövök és majdan csak-csak idevetem.