Én nagyon szeretek nosztalgiázni...

És szerencsére mindig van mire visszagondolni, van mit újraolvasni... Most is ezt tettem... Mert az e-mailjeim között még megbújnak a szép emlékek. És nocsak, akkor tél volt, és most, mindjárt, mert már érzem azt az illatot, amit akkor. Vagy csak a levélnek köszönhető.
Az, hogy hálás vagyok, teljesen nyílvánvaló. Még akkoris, ha sokszor akartam hazudni magamnak, nem vagyok olyan ügyes, sosem sikerült.

Érdekes, ugyanaz az érzés tör rám még most is, mint akkor. Talán ha most írnék választ, ugyanazt írnám, mert az érzés erőteljesen él. Nem tudom, adtam-e hangot mindezeknek, ha nem, oka van, ugyebár. Elvégre... Ha mindig mindent kimondtam volna, amit gondoltam vagy éreztem, vagy csak azt hittem, hogy... Talán még keserűbb lennék. Mint azok a furcsa cukrok...

És mindez csak február... 8 hónap, és mennyi minden történt...

 

Változni kell, változni nehéz, de mindig rájövök, vagyok, aki voltam.