Jelentem, elrontani sokkal könnyebb. Csak sétálsz az új magassarkú cipődben, amikor hirtelen belerúgsz egy kavicsba, és lám, a cipő orra már nincs is.
Egyébként visszatartó erő az írásban, hogy látom a sok robot-kommentet, s mire mindet kitörölném, már az ihlet is elszáll. Most csak azért sem bosszankodom miattuk, majd máskor.

Szóval nagyon egyszerű elcseszni. Ugyan nem tudom miért, avagy kinek jó ez egyáltalán, pláne akkor, ha a Sors egy amolyan megmentő, vagy legalábbis nem rosszak a szándékai... Mindenesetre sikerül kelepcébe csalnia időnként, vagy én csalom magamhoz az egészet. Vagy tényleg minden így van jól. A rendjén? Nem egészen.

Nincs rendjén, hogy nem tudom. Sikerül-e vagy sem. Hidakat fogok látogatni? Esetleg én leszek a világ legszerencsésebb alakja, aki az önelégültségbe fog belefulladni?

És akkor most lezárom ezt itt és most. Amíg idebent a köd, inkább nem lennék odakint.