Nepumuki Szent János szobra jutott eszembe. Meg az, hogy mennyire szerettem esténként ott.
Aztán arra gondoltam, mi lett az emlékkel. A megkopott szó túl klisés, nem is elég kifejező. Az emléket összehányták, összehamuzták, összegyűrték és megtaposták. Igen.

A világ egyébként tényleg eléggé duális. Ez ad nekem magyarázatot. Vannak "normális" emberek és "hülyék". De a "hülyék" között is meg kell állapítanunk két csoportot. Mindkettőt a média irányította világ küldte a szélsőbbik félre: Az egyik csoport a szemétzabáló, a másik a korán érett magába fordulásra hajlamos. Egyik sem jó, szögezzük le. Persze lehet méregetni, hogy melyik csoport tagjai hordoznak magukban több "értéket", de ez azért felesleges, mert nem megyünk vele semmire. Amúgy ezt is elég nehéz felismerni. Észrevenni azt, ha valamire nincs szükség, ha valami nem képes előre vinni. A legtöbb esetben ezt nem vesszük figyelembe, és jönnek újabb és újabb problémák, fejtörések. Mert bármid van, azé vagy te is. És a kölcsönös függés jegyében a dráma elengedhetetlen. Irtózatos.

Na, nem is írom tovább, a végén még ocsmánymód kitárulkoznék, azt pedig nem lehet, mert ha nem ismersz, azért nem, mert nem akarom hagyni.

 

Ágyőő.

 


hallgasd. érdemes. és értsd.