Comes the morning
When I can feel
That there's nothing left to be concealed
Moving on a scene surreal
No, my heart will never, will never be far from here

Sure as I am breathing
Sure as I'm sad
I'll keep this wisdom in my flesh
I leave here believing more than I had
And there's a reason I'll be, a reason I'll be back

As I walk the hemisphere
I got my wish to up and disappear
I've been wounded, I've been healed
Now for landing I've been, for landing I've been cleared

Sure as I am breathing
Sure as I'm sad
I'll keep this wisdom in my flesh
I leave here believing more than I had
This love has got no ceiling*

Ez itt a lényeg.

 

Mindig meglepetést okoz egyes emberek hozzáállása a szegénységhez. Pedig azt gondoltam, történtek változások, de valljuk be; nem. Talán annyi a különbség, hogy most többen vannak a lenéző senkiházik.
Mert szerintük a szegénység betegség. Fertő. Kerülendő mocsok.
Az már nem is számít, hogy ki hogyan és miért kerül bele.
Akik nevetnek ezen... Megérdemelnék azt a sorsot, amiről senki sem tehet.
Az éhezést, télen fázást, megalázást, hogy ők képezzék a nevetés tárgyát.
Pedig ez egy komoly probléma. És akik nem irtózattal gondolnak rá, nem vesznek erről tudomást. Szegénység? Áh, dehogy, olyan nincs. Tény és való, hogy azzal senki sem henceghet, hogy ismerek x embert, háááát ők oolyan nyomorban élnek, te! Max pletyka szintjén állja meg a helyét. De aki közelről ismeri, tagadja.

Hát ezért.

 

Alig találkozom olyan emberekkel, akiknek okkal van agyuk. A többiek pedig. Hencegők, egoisták, felelőtlenek, azt gondolják, ők a valakik.
Másokat használnak ki. A segítségnyújtás ismeretlen fogalom. A legfőbb probléma az a bizonyos "túl kevés pénzem van", mindezt egy akkora házban, ahol el is lehetne tévedni.
És biztos vagyok benne, hogy a baj velem van.

Hát ezért is.

 

"I don't need money. Makes people cautious."