Most mindent be kell csomagolni. Becsomagolom a hazugságaimat. Becsomagolom az emlékeket. Becsomagolom az ajándékokat. Arcokat is csomagolok. Az őszinte szavakat. A vallomásaimat, meg a másokét. Becsomagolom az összes hülyeségem. Minden hibámat és minden mást is, amit jól csináltam. Elteszem az aggodalmakat. Becsomagolom az akaratot, nincs több erőlködés. Becsomagolom a gyengeségeket, mindent, amit valaha fontosnak tartottam, mindent, amit valaha szerettem. Becsomagolom örökre a céljaimat. A kétségeket, a bizalmat és a bizalmatlanságot, a gyűlölködést. Becsomagolom a véleményeket. Becsomagolom a törődést, minden kedvességet. Becsomagolom az értékrendem. Elteszem az érzelmeket, a kifejező vonásaimat. Becsomagolom még az ígéreteket, a csalódásokat, a sértettségeket, a jóságot. Mindent, ami Én voltam. Mindent.

Aztán megfogom a bőröndöm, elsétálok vele a világ peremére és elhajítom. Zuhan, egyenesen a légtelenbe, meg sem áll a világ aljáig. Ott aztán majd megtalálják a robot csótányok és ráeszmélnek arra, hogy a Föld mégsem az a hely, ahol értelmes lényekre lehet bukkanni. És én hozzásegítettem őket valami jóhoz. Nagy hiba.