Tudatosan éld az életed. Ez a mondat ebben a formában, felkiáltójel nélkül nem épp helytálló. Sőt, a mondat tulajdonképp fölösleges, hiszen minek leírni, kimondani bármit is, ami annyira egyértelmű, annyira természetes... Esetleg talán mégsem az.
Én sosem gondolkoztam el ezen még úgy, mint ma, hazafelé jövet. Csak tettem a lábam a másik után, szépen, ahogy illik... Aztán hirtelen: Miért jövök mindig ebbe az irányba???
Mert ott az otthon, mert máshová úgysem mehetnék, mert várnak rám a tennivalók, mert át kell néznem a házim egy nyugodt helyen... Mekkora hülyeség! Sehol az Én akaratom. Hát, így már nemis tudatos az életem. Mert muszájból csinálni valamit nem tudatosság kérdése... Külső hatás, megszokás. Ha tudatosan élnék, szándékosan más irányba indulnék. És talán már rég elértem volna Kínába, mert félek a kínaiaktól is, ezért látnom kell.

Nem mondom, hogy holnaptól... De... Egy nap majd én is tudatosan fogom élni az életem, aztán megírom majd, hogy bevált-e.

 

Ágyőséget, kisses & hugs.