Mindent újraolvastam. És unalmas volt. Nem önkritika, nem is értem, akkor, a pillanat hevében minden bejegyzés úgy tetszett, ahogy. És ahogy haladok előre, változtatnám az összes részletet. Persze nem lehetséges. Mert akkor az voltam, aminek köszönhetően az lettem, aki most, ebben a percben vagyok.

Hogy ez jó-e vagy sem... Nem én tudom. Sajnos a mérleg nem segít. Inkább rombol. Rombol egy képet, amiről a műértők hümmögéssel vélekednek. És a közvetlen alkotó becsmérli. Talán elégetné a művét, de az erkölcs... Az nagy úr. Pedig a kép is legalább annyira a halálához húz, mint amaz.