Megint nagyon gyorsan pörgött a film, én meg csak néztem, merre tart minden. Előre? Hátra? Aztán eszembe jutott, hogy utazás közben az ember gyorsabban öregszik. Elkezdtem irigyelni a fákat, amelyek szakadatlanul hátra tartottak, míg én előre, azért is előre.

Aztán, ha már szeptember, örömmel hallottam, hogy lassan, de biztosan belépünk 2012-be. Az ember egyre szkeptikusabb, ahogy közelg' a féltett dátum, úgy tűnik el a pánik, aztán ki tudja, talán tényleg lesz valami. Valami nagy... Ha meg nem... Előre, azért is előre, tovább.

 

 

Meg a zene az érdekes még... Vajon akinek van mondanivalója, el tudná-e énekelni avagy játszani? Ki kell próbálnom.

Im gonna dance with somebody...