Az érzések tökéletessége csak a fejemben létezik. Zenék, képek, színek alkotják és dédelgetik a lelkem. De ez egy embernek sem (lenne) elég. Minden áldott nap abban bízom, hogy a fantáziám valóssággá gyúrja önmagát, aztán rá kell döbbennem: az én igazi világom nem létezik, sosem létezett. Ettől az érzéstől aztán szívesen felakasztaná magát az ember, de valahogy mégis mindig azt választom, hogy majd én... majd én létrehozom a tökéletes vágyakat, a tökéletes szerelmet és a tökéletes mélységét az életnek.

 

...Azért egy kis segítség elkélne.