Miért? Teszem fel a kérdést, a válasz pedig éppúgy késik, mint máskor. Hogyan? Kérdezném, ha nem tudnám, hogy az imént sem világosodtam meg.
Újra rám nehezedik az agy. Traktál az örökös tudatlanságával, elvárja, hogy minden úgy alakuljon, ahogy annak kell. De nem úgy alakul... El-elcsúsznak a napok egymáson, én meg csak állok értetlenül. Értetlenül, de jól. Csak mindig bosszant az a fránya Első kérdés. Amire Pilinszky természetesen azt mondja, filozófia. Annak meg nincs helye ilyenkor.
Azt hiszem, még mindig félek. Ez a félelem a nyitja mindennek. Ha elűzném, nem én lennék, hanem valaki más. Kicsit talán jobb. Könnyebb. Nem nyomakodnék mások tudatába, ellébecolnék a világban, pont úgy, mint akárki. Aztán persze, hogy mitől félek, megint más. Könnyen lehet, hogy ugyanattól, mint te. Mint ahogy ugyanazt akarjuk, csak mind másképp...

 

... Bárcsak elűzhetném.