Naiv kocsonya

Kinn kószáltam én
A sötét űrben
Hol nem volt élet
S kevélyen táncolt a Fény
Ide-oda, el.

Kinn kószáltam én
Hol nem hallik egyéb
Mint a rikoltó csönd
S nincs fiatal, sem vén
Mert az idő teteme elrohadt már.

Kinn kószáltam én
Mikor még a többiben
Falat volt a remény
S nem látták akkor
Mit rejt e vég.

Most kinn kószálunk mind
Peremén a létnek
Papok, bűnözők, ifjak
Kik dolgoznak, kik vétnek
Együtt folyunk le.

 

Tudjátok/Tudják, sokszor hallom, hogy az ország ilyen meg olyan apró. (Vonatkoztassunk el a magyarok szomorú történelmétől.)
De... Mégsem. Nem hiszem én. Vegyük például a városkámat. Az alsóbbik rész olyan, mint egy gettó. Jöttem onnét, de merre tartok, ki tudja... Szóval. Onnan ha elindulsz a kacskaringós utakon, kikötsz egy 'felsőbb' helyen... Ahol minden az ellentettje az imént említett Alsóvárosnak.
Olyan érzés volt ma ismét megtapasztalni ezt a különbséget, mintha egy másik dimenzióban leltem volna magamra.
Alsóváros... Az ember, mikor benne él, nem veszi észre, hogy mennyire...lepusztult. Undorító. A leépült részeg öreg, aki már jócskán verte az ötvenet, egy 12 éves, felettébb barna lánnyal (aki nem mellesleg épp cigarettázott) karöltve tért be a kocsmába. Nem tudom. Amióta az eszemet tudtam, láttam, hogy kik és miként fordulnak meg a környéken, most mégis elborzadtam. Lehangoló élmények. A boltban, ami pontosan tükrözi az egész városrész hangulatát, fásultabbnál fásultabb nők poroszkáltak minden energia nélkül, miközben a gyermekük tépte a nadráguk szárát, mondván: "Csak eeezt!!!" "Fogjad már be!" Et cetera. Nincs jogom kritizálni, akár én is ilyen lehetek, nem kizárt... Csak valahogy, akkor és ott úgy tűnt, mintha a szeretet fogalma idegen lenne a gyerekkel szemben. (Mondom én, az anti-család hirdetők követe.) Egyszerűen már láttam magam előtt, hogy abból a kislányból/kisfiúból milyen felnőtt lesz. Vagy kamasz, az se rossz...
Aztán persze ebből is felocsúdtam, 20 perc alatt már 'fent' voltam... Cizellált egyedek, semmi hangos szó, nem is kell, hogy legyen... Egy újvilág. Noha szívesebben élnék az indiánok között.

Nos, ezen még el kell gondolkodnom... Mert... Miért is lehet ekkora különbözőség egy városkán belül? Nem értem, nem, nem és nem. Talán, nem is akarom. Mert ez így nem jó, nem tartható, nem normális.

 

Beteg.